F..ck the market share, mert különbözô platfomokon különbözô módon vagy mértékben tudok írni és szerkeszteni, emellett az egységes betûkép sem igazán stimmel, attól függôen, hogy hol írtam az anyagot. Szabvány természetesen nem létezik, mert akkor oda lenne a kizárólagosság. Errôl ennyit.
Ismét visszatérve a racionalitás biztos talajára rá kellett jönnöm, hogy Honey nem álompasi. Na jó, nem is rémálompasi. Legalábbis ami külsô jegyeit illeti, mert ha átgondolom milyen karakter az, amire biztosan begerjedek, akkor hiányzik róla kb. 20 kiló izom és túl hosszú a haja, nem elég szôrös a melle és a combja, ráadásul nem hord szegecses bôrszerkót sem. Na jó, én sem vagyok az a matyóhímzés, erôs szélben jól hallhatóan zörögnek a csontjaim, arcomon hagyott egy-két barázdát a kor és a nikotin, az orrom pedig krumpliszedésrôl maradt vissza, de mégis. Miért nézem izgatottan, hogy mikor ír már? Az biztos, hogy jól festenénk egyforma öltönyben a malagai anyakönyvezetô elôtt, ez azonban nem szempont.
Mi lenne, ha a várakozással eltöltött években mindketten átformálnánk magunkat, az lenne az igazi testépítés. Én még szakállbeültetésre is elmegyek, ha arra gerjed. Pár év múlva pedig ott lesz két izmos (éljenek a szteroidok), magas, jóképû (ismer valaki egy jó plasztikai sebészt?), szexisen deres halántékú muksó, kéz a kézben, porcelánfehér tökéletes mosollyal (fogász is kell) ragyog az éjszakai élet egén. Mi leszünk a budapesti Peak Twins.
Humor Haroldot sürgôsen ki kell köpni, a szép idô és a madárcsicsergés, no meg az iménti telefon teljesen összegabalyította a hormonháztartásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése