Az a bizonytalanság van bennem, hogy a pókfonál másik végén tudom, hogy mi történik. Lehet, hogy csak azért, mert keveset aludtam, az is lehet, hogy egyszerûen belekerültem egy túlmisztifikált-túlködösített gondolati hurokba és most nem tudok kiszabadulni. Csak a játék kedvéért: Honey tegnap, érkezés után, mire elhelyezkedett, odaért, bár feltett szándéka volt, mégsem olvasta el azt, amit írtam, tehát a tegnapi kérdéseire ma kapja meg a választ. Reggel ettôl ingerült volt, mert nem engedték rögtön gép közelébe, üdvözölték, kérdezték, aztán meg azért, hogy ott van és nem itt. Amúgy meg a feje búbja sem látszik ki a munkából.
Ismétlem, ez játék.
Ha minden igaz, most egy darabig nincs állandó olvasóm.
Gondoltam arra is, hogy esetleg nem egy gondolat-naplót írok, hanem a tényeket rögzítem: felkeltem, megetettem Dögöt, rutinbunkó stílusban eljöttem dolgozni, hazamegyek, eszek, alszok. Azt hiszem, túl siralmas lenne. Annyira nem érdekes az életem. Annyira depi vagyok, hogy mindjárt öngyi leszek. Vagy csak aludnom kéne.
1 megjegyzés:
...
Ennél többet nem nagyon tudok hozzászólni... Csak annyi hogy nem voltam annyira ingerült. A ma reggeli összejövetel 2 óra helyet csak 1 óra volt, de az időmet eléggé lefoglalták ma...
Megjegyzés küldése